Átmenet

Újév... de kinek? Ez jut először eszembe.

Az Egyház újéve Advent első hétvégéjével kezdődik...

A kínai újév (holdújév), a majom éve, 2016. február 8-án kezdődik.

A zsidó újév, Ádám és Éva alkotásának ünnepe, „Rosh Hashanah” 2015. szeptember 13-án, vasárnap napnyugtától, szeptember 15-én estig tartott.

Az iszlám újév – Al-Hijra vagy Muharram – 2015 október 15-én kezdődött.

December 22-én hajnalban ünnepeltük az év leghosszabb éjszakáját, vagyis a téli napfordulót vagy napéjegyenlőséget: ez éppúgy egy új év, új ciklus kezdetének ünnepe, mint e fenti ünnepek.

Minek az ünnepe tehát december 31? S január 1?

Több vagy kevesebb jelentősége van, mint bármelyik más újévnek?

Szekuláris. Kulturális. Naptár-jelentőségű.

Minden pontosan annyi jelentőséggel bír, mint amennyit tulajdonítunk neki.

Ami egészen biztos, hogy fordulópont, azaz egy új ciklus kezdetét jelenti, bármelyik hagyományban is ünnepeljük az újévet.

Ezeken merengtem az elmúlt pár napban. Szóval, minden rajtam, rajtad, rajtunk múlik: ha fontos nekem, nektek, nekünk ez az átmenet, ez a transzformáció, akkor van jelentősége, ha nem, akkor nincs. Ilyen egyszerű.

Minden évben igyekszem némi számvetést tenni december utolsó napjaiban, hogy milyen is volt az elmúlt év. 2014 nagyon nehéz volt, fájdalmas, nagy kihívásokkal, stb. 2015 jobb volt, egészen más: talán kevesebb szenvedéssel, több békességgel, de éppolyan kihívásokkal és nehézségekkel. Jó év volt, váratlan fordulatokban, ajándékokban gazdag: nem csak az év végét ünneplem most, hanem egy ciklus végét is, egy végtelenül hosszúnak tűnt ciklus végét. Mindenhol érződik bennem és körülöttem a váltás, a változás. Minőségi változás.

Azt mondják, az test sejtjei 7 évente teljesen kicserélődnek. Februárban kezdődik a hatodik hétéves ciklusom. Ezt valamiért sokkal fontosabbnak érzem most, mint az óévbúcsúztatást... Egyszóval ez az újév már valamiféle előkészület ahhoz az átmenethez.

Az óév utolsó két napját Vall de Núriában töltöttük, és az év tizenkét hónapjának megfelelően 12 pontot szedtem össze, amikért – bár kihívással teli volt – hálás vagyok ebben az évben. Minden nehézségével együtt végtelenül gazdag év volt: megismertem egy elképesztően embertelen menedzsmentet, ahol az egyetlen motivációs eszköztár a másik megalázása, személyeskedés és verbális agresszió; elveszítettem a munkámat – ami bármennyire is megviselt, az év egyik legnagyobb ajándéka volt; és  közös barátok által megismertem azt a férfit, aki szerelmet hozott az életembe.

Továbbra is minden mozgásban van, minden változik: sosem volt még ennyire bizonytalan sem az anyagi helyzetem, sem a szakmai életem – ellenkezőleg: mindig a magánéletemben voltak ilyen bizonytalanságok. Most pontosan az ellenkezője van: magánéletemben minden varázslatos, míg a szakmai és egyéb dolgok nagy talányt és kihívást mutatnak.

Újévi fogadalmat nem is tudom mikor tettem utoljára. Nem érzem értelmét. Elszánásaim vannak, de ezek nem fogadalmak. Mondjuk célkitűzések, mondjuk irányelvek, amelyek mentén tovább szeretnék haladni.

Szeretném újra felfedezni a dolgok iránt való érdeklődésem (dolgok = minden létező). Valahol útközben elveszett, kiégett... Varázsmentességből újra a csodák földjére lépni. Visszafiatalodni lélekben? Akárhogy is, újra felfedezni, megtalálni az érdeklődésem. Azután, a boldogsággal élni is meg kell tanulni: túlságosan jól kondicionált vagyok szenvedéstűrésre, és szinte alig tudok valamit arról, hogyan lehet békében, boldogan, görcsöktől mentesen élni. És még csak nem is a szürke hétköznapokra gondolok. Nyitottnak lenni az örömre, az elfogadásra: a csodára. Összefügg az elsővel, de nem ugyanaz.

És, harmadik pontként, megtalálni, hogy merre tovább. Missziót. Szenvedélyt.

Ennyi bőven elég. S talán ez mind egyetlen, három részből álló dolog.

A hegyek fensége, csöndessége, tágassága és tisztasága legyen veletek jövőre; azt kívánom legyen időnk, anyagi lehetőségünk, hogy vissza-visszatérhessünk újra és újra feltöltekezni és megtisztulni a világ legnagyobb élő szentélyébe: a természetbe.

Pic de l'Àliga - Sasok csúcsa Vall de Núria felett