Tangó 2#

A tangót magammal viszem, és a tanárt, akitől itt tanultam. A tangót, a lépések finomságát, a zene mélységét, az egymásra tekintés tisztaságát (a szemeim mindig is elárultak, nincs mese, nincs mi mögé elbújni). A bizalom. A vezetve lenni. A másikra, ismeretlenül is rábízni - és rábízatva lenni. Csukott szemmel tanulva a lépéseket. Az ölelés. Ellentartani, ellenefeszülni, nem hagyni, mégis vele menni, bármerre visz... Először a láb nyúlik a lépésre, kecsesen, finom topán a talpakon, ékszer a cipő, úgy villog az ezüst-arany sarok... A bizalom. A tánc. Az élet. Önmagam, mélységeimmel együtt. Hogy akcentusom van a helyiek szerint (az édes, kelet-közép európai - vagy szláv - akcentus. Sose gondoltam volna...).

Amit nem viszek magammal, a magányos esték, az egyedül elköltött számtalan reggeli, ebéd és vacsora. A rengeteg munka - otthonra... és az argenting tangó tanár. Vasárnap nyugatra repülök, hogy utolérjem a felkelő napot... Ha sikerül, arany sarut kérek tőle, ami soha el nem kopik.

Sajt, vörösbor, csokoládé, és Büszkeség és Balítélet. Mert javíthatatlan álmodozó és romantikus vagyok... De legalább már nem küzdök ellene.

Tangó

Nagyon jó volt tegnap a tangó óra, nagyon sokat tanultam/tanulok. Egészen más ez a tánc, mint amit korábban hittem/tudtam róla, egészen más a testtartás, amire figyelni kell (persze minden táncnál más, azt hiszem - és akkor legyen mondjuk mindegyik táncnak más "szelleme" is).

A tangó a finoman hullámzó szenvedély tánca. Igazából az a szép benne, hogy tanít vezetni és rábízni magad a másikra. Elengedni. Visszafogni. Visszahívni... A férfi néha alig lép (ez még csak kezdő óra), néha szinte egy helyben forog körben lassan, és pörgeti a nőt maga körül. Hihetetlenül kecses tánc. Becsukott szemmel is lehet követni a partnert, ez az igazi, érezni a leheletfinom mozdulatból, hogy mi lesz a következő lépés. Bár itt az alapoknál még nem mindig sikerült lekövetni a zenét, és ugye mindenki másképp vezet... A tanár nagyon jól táncol - nem tudtam hova tenni a nevét, hogy milyen nemzetiségű lehet, tegnap óra után váltottunk pár szót, és kiderült, hogy még a rendszerváltáskor jöttek el a szüleivel Ukrajnából. Tőszomszédság.

Ma is megyek, úgy mint múlt kedden, és most előtte még egy gyors úszásra is elszaladok a hotelem testvér hotelébe (ingyenes kinti medence használat :) ).

Igenis a testet is karban kell tartani - nincs semmi kifogásom a gömbölyded formák ellen, de azért mégis jobb szeretem a már megszokott méretemet. Arról nem is beszélve, hogy a napi 8 órás üldögélés után milyen remek megmozdulni - sport-szerűen nyújtani, lóbálni a karokat, megfeszíteni az izmokat...

Semmi filozófia, mára ennyit jut: a tangó után tegnap is sokkal ihletettebb állapotban voltam, de néhány napja elég földhözragadt dolgok tudnak érdekelni csak (pl. nem ártana egyszeri időben lefeküdni, és kipihenten ébredni). Lehet hogy ez is a meggömbölyödéssel függ össze.

Nem hiszek a Descartes-féle és azóta oly divatos test-lélek különválasztásban. Persze, van különbség, és hosszú vitát lehetne nyitni arról, miért két különböző dologról beszélünk. Mégis abban hiszek, hogy a testünk formája, harmóniája, ziláltsága, tehát a külső hordozza a lélek formáit, színeit, finomságait, durvaságai, tehát a belsőt. És a kettő különválaszthatatlan egységet alkot, mert így EGY valaki, testtel-lélekkel (és szellemmel). Egyszóval, éljen a testi-lelki fitnesz!

a tangó napja (tango day)

Nem csak két ember kell a tangóhoz... egy párhoz igen, de a egy kezdő tangóórához nem kell pár, elég beugrani - és lám! Alaplépések, zene, egy olyan szobában vagy inkább klubnak a szobájában, ami olyan hihetetlenül passzol a tánchoz és a zenéhez, olyan tökélestes ízléssel van minimálisan berendezve, hogy tényleg Buenos Aires-ben érezheti magát az ember (bár ott még nem jártam, tudom, nagyon gáz, hogy nem ugrottam át Chiléből anno, tényleg nem volt rá pénzem. Na, van ilyen.)

Világos olajzöld falakon arany tapétaminta szolidan, nem hivalkodóan... egyszóval: egy kedves barátom unszolására bepötyögtem a googelbe hogy van-e tangó Washigntonban egyáltalában - volt. Aztán tovább kerestem, hogy esetleg van-e kezdőknek látogatható óra - volt. Éppen ma. Az első munkanaphoz meg éppen dukál az első argentin tangó óra, úgyhogy talpam alá kaptam a deszkákat. Még vannak ötleteim a holnap estére is, bár egy kedves argentin sráccal megállapodtunk, hogy jövő hét kedden ugyanitt. Tangó. Komolyan, el nem hinnétek, milyen kevés itt az amerikai....