Földelés

Két lábbal a földön. Stabilitás. Lendület.
Amikor szétzuhannak a keretek, és csak a külső tart össze, a csontok mélyén, ott van az erő: csontasszony mossa ki emlékeit ágas ujjaival, csak mi érték, az akad fenn.
Csontleány a víz mélyén hever, horgászára várva... Ki a bátor szív, ki a rettenet, ki a megeső kegyelem? Csitt, csitt, kibogozza, betakargatja a csontvázat, hogy ne fázzon, majd aludni tér.

Kongó edények a konyhában, vígan rotyogó lábas. Aranygőz száll a plafon felé, orrcsiklandó illatok - téli lakoma teríti az asztal veresét, ráncokba gyűlik a sárga rizs redői közt. Bújócska. A szoba tiszta, takaros. Könnyű zene a frissen mosott kő üdesége, amely a leves fűszerei közé vegyül.

Átjutás. Földelés. A káosz elvonul, a csontok zenélnek a csönd mélyén, hazatérés. Föld a földbe, égig érő gyökerek. A porból lettem és porrá leszek törekvése az Isten felé, aki lehajol érte, és felemeli, amikor a legkevésbé várja a kicsike. Mennyi kegyelem, mennyi fény, mennyi ajándék. A föld minden gazdagsága lábai előtt, a konyhapulton friss, földszagú zöldségek, vérvörös cékla leve csöppen, ahogy a forró fény sistereg.

Holnap is van nap. Mese az egész, és mégis érdemes, az égész semmi más csak érdem, kinek-kinek benső magja szerint. Az érték-rend, mi próbára téttetik, újra és újra, ólomból aranyat, süvít a fújtató, hevít a küzdés, aztán egyszer csak ott találja magát. Vége. Átjutott a sivatagon, nem lesz több délibáb, ez itt az Ő helye, ami kezdettől fogva Őrá várt. Hajnalhasadás, virágillat.

fajsúly

Az élettapasztalatok kikristályosodása is egyfajta fajsúly - kilogramm/köbméter helyett: élettapasztalat/köbméter - a megélt élet súlya.

Talán ezért a legnagyobb misztérium újra és újra gyermeknek lenni - felnőtt fejjel, úgy kékleni az égre vissza tágra nyílt szemekkel, ahogy csak a kicsik tudnak, akiket még nem tépett meg a világ, nem cibált a forgószél és nem vert ronggyá a monszun. Hasonlatok, de a lényeg egy: újra és újra nekidurálni magam, felállni, hiszen hányszor és hányszor elesünk és újra felállunk, amikor járni tanulunk, mint kicsinyek. Akkor, azt hiszem, még könnyűek vagyunk, többnyire segítő karok nyúlnak felénk, hogy felvonjanak, aztán kinek-kinek a saját életre szóló csomagja megjelenik, és bumm... na fiam, innen szép felállni, innen szép nyerni, boldognak lenni, egészségesnek maradni, jóindulattal, szeretettel, játékossággal fénnyé lenni akkor is, amikor a sötétség oly csábító, mert fáradt vagy tovább menni!

A fajsúly, életsűrűség, a lélek sűrűsége itt, kikristályosodási pontok, sarokpontok, amelyek meghatároznak - minden irányból, minden időben. Nincs visszaút. Csak előre lehet lépdelni szépen, és bízni, hogy egyszer majd az azonos elemek is vonzzák egymást, nem csak az ellentétek, mert az igazi harmónia a megértésben gyökeredzik.

"konyhálkodás"

Konyhálkodni annyit tesz, mint kreatív ez-meg-az, konyhába mívelve, alkotás, szabad formálás, formabontó ízek, hűtős maradékok friss hússal, és minden, ami vegyíthető, és vegyülni kész, kezem alá esik. Kreatíve "konyhálkodok", már kóstolt ízek után, semmi recept, semmi kötöttség: valami kínai készül (vagy thai), remek sült tésztás, enyhén csípős zöldséges pulyka, már az illata is remek. De az a WOK most nagyon hiányzik, nehéz így tisztességesen megsütni a sütnivalót (no nem azt, ami a fejünkben tanyázik).

Ebben lazítok ma... Woktalan sült pulykás-zöldséges kínai tészta á la Hungary. Botcsinálta szakács, szívbéli ízekkel. Ételt szobrok, tésztát festek szójaszósszal, még zöld spárga is van benne kevés, igazi szín és íz-kavalkád. Ismeretlen, vágyott harmóniák... Kóstolásra fel!