A narancsfák illata. Nem tudom hogyan, és honnan érkezik, mert amennyire meg tudom állapítani, még nem virágoznak, rajtuk vannak még a telet átvészelt tavalyi narancsok, stb. De lassan-lassan bontogatni kezdik az ifjú, hirtelen-zöld leveleket, amelyek frissen nyújtóznak nap felé.
Estefelé, Grácia negyed szűk utcácskáiban észrevétlen illatozni kezdenek a narancsfák, s nem eresztenek. Éppen hogy csak bekúsznak az észlelés mezejébe, nem tolakodóan, finoman, sejtetően, mint valami öröm eszencia, amelyből egyetlen csepp megváltoztat egy életet.
Tehát a tenger, a napsütés... és a narancsillat. Mert problémák itt is vannak, de valahogy az egésznek más a kontextusa, más a háttérképe, más az illata. Narancsliget, az utcámban, a balkonom alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése